H. Kovács elindult, hogy (mint minden reggel) ma is felvegye a harcot szigorú főnökével a Fővárosi Harisnyagyártó és Műláb kikészítő gyárban. H. Kovács ismét megpróbálta beverekedni magát a 6-os villamos belsejébe, de ez (mint az elmúlt 27 évben mindíg) most is kudarcba fulladt.
Hóna alatt gyűrődött a Nemzetigazdagság aznapi száma. A körülmények miatt eszébe sem jutott, hogy nekiálljon olvasni, hiszen néhány nyugdíjjas, sanda tekintettel méregette, hátha egy pillanatra ellankad figyelme és szabadon hagy egy pár centis helyet, ahová piros-kék csíkos szatyraikat rögtön ledobhatnák, nagy sóhajtozás közepette. H. Kovács profi volt. A Duma híd bal partjára megérkezve ördöngős testcsellel lefordult egy tini degeszre tömött hátizsákjáról és máris ledolgozta magát a villamosról. Mikor beért munkahelyére, jól eső érzéssel döntötte le torkán a háromszoros aromával dúsított kávékeveréket. A forró lötty még le sem ért a gyomrába, máris érezte a jótékony hascsikarás első jeleit. Gyors léptekkel megindult a mellékhelyiség felé, ahol általában munkaidejének nagy részét töltötte. Az évek és a rutin szülte leleményességgel felvértezve kitette a "Javítás alatt" táblát a WC ajtajára, majd miután elhelyezkedett, kinyitotta az újságot.
Az első oldalon gazdasági cikkekből szemezgetett, de gyorsan elunta, mert ezekből egy árva szót sem értett. A sportrovathoz lapozott. Ez mindíg megnyugtatta háborgó gyomrát. H. Kovács szerette a sportot és szakértőnek tekintette magát ezekben az ügyekben.
Fiatal korában az olimpiai csapat előválogatójának vígaszágán majdnem bekerült a férfi fülbelövő csapatba. Sajnos a Karakószörcsvámi 7. osztályban játtszó Villenbauer megóvta az utolsó belövését, arra hivatkozva, hogy az alany nő volt, nem pedig férfi. Kovács hiába bizonygatta a sportbizottságnak, hogy nem tudott az alany neméről, hiszen Ő csak a fülét nézte, a bizottság kedvezőtlen itéletet hozott rá nézve. Ekkor fordult el az aktív élsporttól és az ékszerektől. Később azonban megbékélt sorsával és minden sporteseményt szakértői szemmel vizsgált.
A sportrovat első oldalán azonban hosszú élettapasztalata ellenére megdöbbent. Warumgartner a Májnárdi versenyzője lesz jövőre! Hogyan?! Tette fel magának a kérdést. Megpróbálta felidézni magában Warumgartner nevét. Homályos elképzelései voltak ugyan arról, hogy talán a Formula 3000 vagy talán 2000-ben volt egy ilyen nevű versenyző, de annyira nem volt sikeres, hogy azt is csodálatra méltónak tartotta volna, ha az autóversenyek csúcsának tekintett sorozaton akár csak hot-dog árusként is részt vehet.
H. Kovács gyorsan tovább olvasta a cikket, hátha kiderül, hogy egy titkos laboratóriumban érlelt tehettségről van szó, aki valamilyen katonai kisérletsorozat eddig rejtegetett alanya. Olvasott és közben ingatta a fejét. Nem. Nem stimmel. Valami itt nem kerek. Előre lapozott, hogy elolvassa a dátumot. December 22. Nem április elseje.
Ahogy forgatta az újságot, megakadt a szeme a belpolitikai oldalakon. Az általa kimondhatatlan nevűnek ítélt sportminiszter nyilatkozata volt olvasható. A miniszter arról beszélt, hogy milyen anyagi vonzatai vannak a versenyző bejuttatásának a sorozatba. H. Kovács lassan mindent megértett. Országimázs, befektetés, reklám. Most már világos volt minden.
H. Kovácsot gondolataiból a műszak végét jelző csengő térítette magához. Ingatta picit a fejét, aztán észrevette, hogy megint elfelejtett magával papírt hozni. Na, nem baj. A belpolitikát már úgyis kiolvasta...
"Ne azt kérdezd, hogy a Forma 1 mit tehet érted! Inkább azt kérdezd, hogy Te mit tehetsz a Forma 1-ért!" - (A kimondhatatlan nevű Sportminiszter szavai...)
"Kovács László külügyminiszter szerint megtérülő befektetés lesz Baumgartner Zsoltnak a Forma-1-es versenysorozatban való jövő évi támogatása. Véleménye szerint inkább ilyenbe fektessen a kormány, mint olyan filmekbe, melyeken a kormány vezető tagjai kolbászt töltenek." - Forrás: Index.hu - 2003 nyara
Hóna alatt gyűrődött a Nemzetigazdagság aznapi száma. A körülmények miatt eszébe sem jutott, hogy nekiálljon olvasni, hiszen néhány nyugdíjjas, sanda tekintettel méregette, hátha egy pillanatra ellankad figyelme és szabadon hagy egy pár centis helyet, ahová piros-kék csíkos szatyraikat rögtön ledobhatnák, nagy sóhajtozás közepette. H. Kovács profi volt. A Duma híd bal partjára megérkezve ördöngős testcsellel lefordult egy tini degeszre tömött hátizsákjáról és máris ledolgozta magát a villamosról. Mikor beért munkahelyére, jól eső érzéssel döntötte le torkán a háromszoros aromával dúsított kávékeveréket. A forró lötty még le sem ért a gyomrába, máris érezte a jótékony hascsikarás első jeleit. Gyors léptekkel megindult a mellékhelyiség felé, ahol általában munkaidejének nagy részét töltötte. Az évek és a rutin szülte leleményességgel felvértezve kitette a "Javítás alatt" táblát a WC ajtajára, majd miután elhelyezkedett, kinyitotta az újságot.
Az első oldalon gazdasági cikkekből szemezgetett, de gyorsan elunta, mert ezekből egy árva szót sem értett. A sportrovathoz lapozott. Ez mindíg megnyugtatta háborgó gyomrát. H. Kovács szerette a sportot és szakértőnek tekintette magát ezekben az ügyekben.
Fiatal korában az olimpiai csapat előválogatójának vígaszágán majdnem bekerült a férfi fülbelövő csapatba. Sajnos a Karakószörcsvámi 7. osztályban játtszó Villenbauer megóvta az utolsó belövését, arra hivatkozva, hogy az alany nő volt, nem pedig férfi. Kovács hiába bizonygatta a sportbizottságnak, hogy nem tudott az alany neméről, hiszen Ő csak a fülét nézte, a bizottság kedvezőtlen itéletet hozott rá nézve. Ekkor fordult el az aktív élsporttól és az ékszerektől. Később azonban megbékélt sorsával és minden sporteseményt szakértői szemmel vizsgált.
A sportrovat első oldalán azonban hosszú élettapasztalata ellenére megdöbbent. Warumgartner a Májnárdi versenyzője lesz jövőre! Hogyan?! Tette fel magának a kérdést. Megpróbálta felidézni magában Warumgartner nevét. Homályos elképzelései voltak ugyan arról, hogy talán a Formula 3000 vagy talán 2000-ben volt egy ilyen nevű versenyző, de annyira nem volt sikeres, hogy azt is csodálatra méltónak tartotta volna, ha az autóversenyek csúcsának tekintett sorozaton akár csak hot-dog árusként is részt vehet.
H. Kovács gyorsan tovább olvasta a cikket, hátha kiderül, hogy egy titkos laboratóriumban érlelt tehettségről van szó, aki valamilyen katonai kisérletsorozat eddig rejtegetett alanya. Olvasott és közben ingatta a fejét. Nem. Nem stimmel. Valami itt nem kerek. Előre lapozott, hogy elolvassa a dátumot. December 22. Nem április elseje.
Ahogy forgatta az újságot, megakadt a szeme a belpolitikai oldalakon. Az általa kimondhatatlan nevűnek ítélt sportminiszter nyilatkozata volt olvasható. A miniszter arról beszélt, hogy milyen anyagi vonzatai vannak a versenyző bejuttatásának a sorozatba. H. Kovács lassan mindent megértett. Országimázs, befektetés, reklám. Most már világos volt minden.
H. Kovácsot gondolataiból a műszak végét jelző csengő térítette magához. Ingatta picit a fejét, aztán észrevette, hogy megint elfelejtett magával papírt hozni. Na, nem baj. A belpolitikát már úgyis kiolvasta...
"Ne azt kérdezd, hogy a Forma 1 mit tehet érted! Inkább azt kérdezd, hogy Te mit tehetsz a Forma 1-ért!" - (A kimondhatatlan nevű Sportminiszter szavai...)
"Kovács László külügyminiszter szerint megtérülő befektetés lesz Baumgartner Zsoltnak a Forma-1-es versenysorozatban való jövő évi támogatása. Véleménye szerint inkább ilyenbe fektessen a kormány, mint olyan filmekbe, melyeken a kormány vezető tagjai kolbászt töltenek." - Forrás: Index.hu - 2003 nyara
