H. Kovács tökéletesen pomádézott hajjal állt a tükör előtt. Hagyományosan szolíd eleganciával volt felöltözve. Fehér öltönye kifogástalanul állt rajta, bár kissé kopott, zöld nyakkendője elütött világoskék ingétől. Kovács mégis elégedett volt magával, hiszen így, az ötven felé járva is el tudta magát képzelni valami hódító szuperkém szerepében. Pózolt is néhányat a velencei tükör előtt, ami kivételesen eredeti volt a lakásban. (Már amennyiben a debreceni síküveggyár valójában Velencében van.)
Kovács egy régi kölnisüveget csúsztatott a zsebébe, mivel húsvét volt. Eljött a locsolkodás nagyszerű napja, amikor ingyen ihatja le magát minden 16 és 80 év közötti férfi a Duma bal és jobb partján. Persze ehhez csak annyi kellett, hogy megfelelő mennyiségű hölgyet tudjon a jobb sorsra érdemes férfiközösség becserkészni a locsolójával.
H. Kovácsnak tökéletes haditerve volt. Már hetek óta tervezgette az útvonalát. 30 év tapasztalatát sűrítette össze egy haditervbe. Tudta, hogy csak akkor lesz igazán sikeres a vendégjárás, ha haza is jut épp bőrrel. Ravasz terve abból állt, hogy a város legtávolabbi pontján kezdi a vadászatot, majd lakóhelyét a középpontba helyezve, egyre szűkíti a kört, míg saját lakásába nem ér. A terv tökéletes volt és mondjuk ki bátran, nagyvonalú is. Nagyvonalúságát annak köszönhette, hogy H. Kovács közel 140 locsolási pontot jelölt meg térképén. Ez locsolásonként 2 deci töménnyel, 3 szem süteménnyel és egy hosszúlépéssel azt jelentette, hogy otthonába érve, optimális esetben nem csak tök részeg, de iszonyúan kövér is lesz. Már előre érezte szájában a savanyú lőre ízét keveredni a diósbeigliével. Gyorsan magához vett egy csomag szódát, gyomorégés esetére, majd nekilódult a városnak.
Kissé csípős volt még az idő, hiszen alig múlt 7 óra. Tudta, hogy minél korábban indul, annál több esélye van a vendéglátásra. Általában akkor járt a legjobban az öntudatos lerészegedni vágyó, ha még éppen ébredés után (vagy közvetlenül előtte) csípte el a delikvenseket, mivel akkor még nem tudnak ellenállni a locsolási rohamnak, illetve a piszkos kis trükkökre (nem vagyok itthon címke az ajtón, kikapcsolt kapucsengő vagy dühös pitbull a kertben) sem volt idejük felkészülni a háziaknak.
Kovács tudta, hogy nyerő napja lesz! Nála nagyobb tapasztalattal talán csak Makarenkó bácsi, az öreg díszhal- és madárkereskedő rendelkezett a környéken a témában. Makarenkó bácsinak ugyanis volt egy trükkje. Kizárólag azokat látogatta meg, akik húsvét előtt nyulat, vagy csibét vettek nála. Arra hivatkozva kéreckedett be, hogy csak a szükséges oltást akarja beadni a jószágnak, mert a boltban elmaradt. Amikor azonban beengedték, orvul meglocsolta a ház összes női lakóját, aminek következtében Makarenkó bácsi általában három napig nem nyitott ki, ugyanis az elvonóról csak ennyi idő után engedték haza.
A 4-es villamossal átkocsikázott a Duma másik partjára. Emlékezett, hogy van ott egy nagyon távoli rokona. Legalább 10 éve nem látta, de gondolta a meglepetés ereje előnyére lesz a műveletben.
Ahogy odaért a házhoz, néhány suhanc szaladt ki mellette a kapun, tojásokkal megpakolva, egyenesen a szemben lévő ház előtt várakozó, gyanús külsejű férfihez. A férfi külseje csak annyiból volt gyanús, hogy parasztasszonynak volt öltözve. Kétoldalt hatalmas kosarak álltak mellette. Kovács egyszer már látott ilyet, de az egy éjszakai műsorban volt, egy olyan csatornán, amit csak akkor tudott fogni, ha a házuk tetején lévő antennát a szél néhány centivel arrébb fújta. Néhányszor ugyan megpróbált felmászni a tetőre, hogy manuális módszerekkel hangolja el az antennát, de egyszer leesett és özvegy Dagomárné rosszalló pillantásaitól és a zuhanástól megtörten szállították kórházba. Azóta nem próbálkozott.
A férfi viszont láthatóan nem volt zavarban attól, ahogyan a gyerekek körülfogják és a szoknyája alatt nyúlkálnak. Kovács megrendülten, ugyanakkor mélységesen felháborodva ment oda hozzá, hogy kérdőre vonja.
- Mégis mit csinál itt jóember?! Csak nem molesztálja a gyerekeket!?
- Hogy én molesztálom?! Ezek a saját gyerekeim!
- Azt mindenki mondhatja!
- Legalábbis az, aki nem fél, hogy majd jól szájon vágom. Egyébként lehet, hogy Pistike nem az enyém, mert eléggé jóban van egy nagydarab bajszos férfival, de a többi biztosan!
- És miért nyúlkálnak a szoknyája alatt?! - Kérdezte H. Kovács most már inkább kíváncsian, mint bosszúsan.
- Éppen a készleteket töltik fel. A parfüm egy kicsit drága tudja... - Mondta elpirulva a férfi.
- Ööö...csak nem azt akarja mondani, hogy a gyerekei színtiszta vizelettel öntözik meg az asszonyokat!?
- Na, de kérem! Hogy képzel ilyet?!? Reggel megittam egy egész üveg krasznaja moszkvát! Mostanra már éppen eléggé felhígult ahhoz, hogy élvezhető legyen az illata!
- Ez gusztustalan. - Szögezte le H. Kovács. De, mivel kíváncsi volt, hogy miért van női ruhában egy férfi, igyekezett folytatni a társalgást.
- Ugyanakkor meglepően kreatív! Mint a női ruha is! - A férfi szeme összeszűkült és szoknyája alól egy méretes gumibotot rántott elő.
- Mit akar ezzel?! Mit tud még, halljam!
- Semmit kérem! Csak próbáltam kedves lenni!
- Ahh. Az más. Már azt hittem, hogy az ÁNTSZ küldte a nyakamra.
- Nem kérem, nem ismerem azt a szervet, de ha megtenné, hogy visszahajtja a szoknyáját...ezt a szervet ugyanis ismerem. - A férfi zavartan dugta vissza a gumibotot a szoknya alá, majd gondosan eligazgatta azt.
- Szóval, miért hord szoknyát, ha szabad kérdeznem.
- Ha van egy kis ideje elmesélem, mi vitt rá engem erre. Üljünk le! - Hellyel kínálta Kovácsot az egyik kosáron, majd maga is lehuppant egyre.
- Az úgy kezdődött, hogy tavasszal még jól menő éttermem volt a Duma partján. A Tojásfaló! Ahogy a nevéből is kitűnik, nem steak és beaf volt az étlapon, hanem csupa tojásos étel. Tojásos nokedli, tojásrántotta, tojásos velő, tojásleves, ilyesmi. Aztán jött az a nyavalyás madárnátha. Minden készletemet lefoglalták a hatóságok. Aztán a nagybanit is zár alá vették. Végül semmiféle tojásos ételt nem tudtam felszolgálni. Gondolja el! Egy tojásos étkezde, tojások nélkül! Szörnyű volt, de akkor...akkor ránéztem a naptárra és máris megszületett a TERV! Rájöttem, hogyan menthetem meg az éttermemet és jobb sorsra érdemes családomat, ideértve a sokat szenvedett Pistikét is! Húsvétkor a gyerekekkel annyi tojást gyűjtünk be, amennyit lehet, aztán én szépen átcsempészem az egész szállítmányt, vidéki kofának öltözve az éttermembe. Tökéletes terv, mi?! - Büszkén mosolyogva csapkodta meg a kosara fedelét. - A főtteket ebbe a nyerseket meg a másikba pakoltuk!
Éppen végszóra, hangos reccsenéssel beszakadt H. Kovács súlya alatt a fonott kosár fedele. Kovács fehér öltönyén százával kenődtek szét a friss tojások.
- A tojásaim! - Kiáltotta a férfi
- A ruhám! - Kiáltotta H. Kovács.
Ezzel be is fejezték a szellemes diskurzust. Kovács a férfit, a férfi pedig Kovácsot kezdte fennhangon szidni, míg csak halló távolban voltak. H. Kovács elkeseredetten baktatott haza és közben levonta a tanulságot. A terv kiváló volt. Csak a megvalósításba csúszott némi hiba. Sebaj! Jövőre nem áll szóba nőnek öltözött férfiakkal!
Idézet:
Kovács egy régi kölnisüveget csúsztatott a zsebébe, mivel húsvét volt. Eljött a locsolkodás nagyszerű napja, amikor ingyen ihatja le magát minden 16 és 80 év közötti férfi a Duma bal és jobb partján. Persze ehhez csak annyi kellett, hogy megfelelő mennyiségű hölgyet tudjon a jobb sorsra érdemes férfiközösség becserkészni a locsolójával.
H. Kovácsnak tökéletes haditerve volt. Már hetek óta tervezgette az útvonalát. 30 év tapasztalatát sűrítette össze egy haditervbe. Tudta, hogy csak akkor lesz igazán sikeres a vendégjárás, ha haza is jut épp bőrrel. Ravasz terve abból állt, hogy a város legtávolabbi pontján kezdi a vadászatot, majd lakóhelyét a középpontba helyezve, egyre szűkíti a kört, míg saját lakásába nem ér. A terv tökéletes volt és mondjuk ki bátran, nagyvonalú is. Nagyvonalúságát annak köszönhette, hogy H. Kovács közel 140 locsolási pontot jelölt meg térképén. Ez locsolásonként 2 deci töménnyel, 3 szem süteménnyel és egy hosszúlépéssel azt jelentette, hogy otthonába érve, optimális esetben nem csak tök részeg, de iszonyúan kövér is lesz. Már előre érezte szájában a savanyú lőre ízét keveredni a diósbeigliével. Gyorsan magához vett egy csomag szódát, gyomorégés esetére, majd nekilódult a városnak.
Kissé csípős volt még az idő, hiszen alig múlt 7 óra. Tudta, hogy minél korábban indul, annál több esélye van a vendéglátásra. Általában akkor járt a legjobban az öntudatos lerészegedni vágyó, ha még éppen ébredés után (vagy közvetlenül előtte) csípte el a delikvenseket, mivel akkor még nem tudnak ellenállni a locsolási rohamnak, illetve a piszkos kis trükkökre (nem vagyok itthon címke az ajtón, kikapcsolt kapucsengő vagy dühös pitbull a kertben) sem volt idejük felkészülni a háziaknak.
Kovács tudta, hogy nyerő napja lesz! Nála nagyobb tapasztalattal talán csak Makarenkó bácsi, az öreg díszhal- és madárkereskedő rendelkezett a környéken a témában. Makarenkó bácsinak ugyanis volt egy trükkje. Kizárólag azokat látogatta meg, akik húsvét előtt nyulat, vagy csibét vettek nála. Arra hivatkozva kéreckedett be, hogy csak a szükséges oltást akarja beadni a jószágnak, mert a boltban elmaradt. Amikor azonban beengedték, orvul meglocsolta a ház összes női lakóját, aminek következtében Makarenkó bácsi általában három napig nem nyitott ki, ugyanis az elvonóról csak ennyi idő után engedték haza.
A 4-es villamossal átkocsikázott a Duma másik partjára. Emlékezett, hogy van ott egy nagyon távoli rokona. Legalább 10 éve nem látta, de gondolta a meglepetés ereje előnyére lesz a műveletben.
Ahogy odaért a házhoz, néhány suhanc szaladt ki mellette a kapun, tojásokkal megpakolva, egyenesen a szemben lévő ház előtt várakozó, gyanús külsejű férfihez. A férfi külseje csak annyiból volt gyanús, hogy parasztasszonynak volt öltözve. Kétoldalt hatalmas kosarak álltak mellette. Kovács egyszer már látott ilyet, de az egy éjszakai műsorban volt, egy olyan csatornán, amit csak akkor tudott fogni, ha a házuk tetején lévő antennát a szél néhány centivel arrébb fújta. Néhányszor ugyan megpróbált felmászni a tetőre, hogy manuális módszerekkel hangolja el az antennát, de egyszer leesett és özvegy Dagomárné rosszalló pillantásaitól és a zuhanástól megtörten szállították kórházba. Azóta nem próbálkozott.
A férfi viszont láthatóan nem volt zavarban attól, ahogyan a gyerekek körülfogják és a szoknyája alatt nyúlkálnak. Kovács megrendülten, ugyanakkor mélységesen felháborodva ment oda hozzá, hogy kérdőre vonja.
- Mégis mit csinál itt jóember?! Csak nem molesztálja a gyerekeket!?
- Hogy én molesztálom?! Ezek a saját gyerekeim!
- Azt mindenki mondhatja!
- Legalábbis az, aki nem fél, hogy majd jól szájon vágom. Egyébként lehet, hogy Pistike nem az enyém, mert eléggé jóban van egy nagydarab bajszos férfival, de a többi biztosan!
- És miért nyúlkálnak a szoknyája alatt?! - Kérdezte H. Kovács most már inkább kíváncsian, mint bosszúsan.
- Éppen a készleteket töltik fel. A parfüm egy kicsit drága tudja... - Mondta elpirulva a férfi.
- Ööö...csak nem azt akarja mondani, hogy a gyerekei színtiszta vizelettel öntözik meg az asszonyokat!?
- Na, de kérem! Hogy képzel ilyet?!? Reggel megittam egy egész üveg krasznaja moszkvát! Mostanra már éppen eléggé felhígult ahhoz, hogy élvezhető legyen az illata!
- Ez gusztustalan. - Szögezte le H. Kovács. De, mivel kíváncsi volt, hogy miért van női ruhában egy férfi, igyekezett folytatni a társalgást.
- Ugyanakkor meglepően kreatív! Mint a női ruha is! - A férfi szeme összeszűkült és szoknyája alól egy méretes gumibotot rántott elő.
- Mit akar ezzel?! Mit tud még, halljam!
- Semmit kérem! Csak próbáltam kedves lenni!
- Ahh. Az más. Már azt hittem, hogy az ÁNTSZ küldte a nyakamra.
- Nem kérem, nem ismerem azt a szervet, de ha megtenné, hogy visszahajtja a szoknyáját...ezt a szervet ugyanis ismerem. - A férfi zavartan dugta vissza a gumibotot a szoknya alá, majd gondosan eligazgatta azt.
- Szóval, miért hord szoknyát, ha szabad kérdeznem.
- Ha van egy kis ideje elmesélem, mi vitt rá engem erre. Üljünk le! - Hellyel kínálta Kovácsot az egyik kosáron, majd maga is lehuppant egyre.
- Az úgy kezdődött, hogy tavasszal még jól menő éttermem volt a Duma partján. A Tojásfaló! Ahogy a nevéből is kitűnik, nem steak és beaf volt az étlapon, hanem csupa tojásos étel. Tojásos nokedli, tojásrántotta, tojásos velő, tojásleves, ilyesmi. Aztán jött az a nyavalyás madárnátha. Minden készletemet lefoglalták a hatóságok. Aztán a nagybanit is zár alá vették. Végül semmiféle tojásos ételt nem tudtam felszolgálni. Gondolja el! Egy tojásos étkezde, tojások nélkül! Szörnyű volt, de akkor...akkor ránéztem a naptárra és máris megszületett a TERV! Rájöttem, hogyan menthetem meg az éttermemet és jobb sorsra érdemes családomat, ideértve a sokat szenvedett Pistikét is! Húsvétkor a gyerekekkel annyi tojást gyűjtünk be, amennyit lehet, aztán én szépen átcsempészem az egész szállítmányt, vidéki kofának öltözve az éttermembe. Tökéletes terv, mi?! - Büszkén mosolyogva csapkodta meg a kosara fedelét. - A főtteket ebbe a nyerseket meg a másikba pakoltuk!
Éppen végszóra, hangos reccsenéssel beszakadt H. Kovács súlya alatt a fonott kosár fedele. Kovács fehér öltönyén százával kenődtek szét a friss tojások.
- A tojásaim! - Kiáltotta a férfi
- A ruhám! - Kiáltotta H. Kovács.
Ezzel be is fejezték a szellemes diskurzust. Kovács a férfit, a férfi pedig Kovácsot kezdte fennhangon szidni, míg csak halló távolban voltak. H. Kovács elkeseredetten baktatott haza és közben levonta a tanulságot. A terv kiváló volt. Csak a megvalósításba csúszott némi hiba. Sebaj! Jövőre nem áll szóba nőnek öltözött férfiakkal!
Idézet:
"Lehet, hogy szánalmas, de a húsvét szelleme már a múlté. Aki nem akar szegényebb lenni pár ezressel és néhány tojással, az jobban teszi, ha már másnap este leszereli a csengőjét. Vagy ravasz tervet készít arra, hogy távolodó körben hagyja el lakóhelyét, mielőtt H. Kovács odaérne... - Johnnie"
