H. Kovács elgondolkodva vágott neki a téliesített belvárosnak. Agyműködését erősen befolyásolta az a hét deci házipálinka, amit kedvenc ex-anyósa diktált bele az ebéd elfogyasztása után. A válása óta nem érezte magát ilyen jól.

Anyósa most jelentette be, hogy Szimva földre utazik és soha többé nem akar visszatérni.
Kurukuru varázsló (a Duma jobb partján fekvő elit negyed felkapott sámánja) szerint Özvegy Dagomárnénak jót fog tenni a levegőváltozás. Rohamosan növekvő bajszát pajzs- és kardmirigy túltengésnek diagnosztizálta.
Bár H. Kovács szerint egy jó éles Wilkenson borotva megoldaná a problémát, véleményét megtartotta magának. Még a végén meggondolja magát Dagomárné és marad.
Ettől a lehetőségtől H. Kovácsnak végigborzongott a teste.
A Fő utcán végigsétálva belebotlott néhány ideges asszonyba, akik eszelős tempót diktálva maguknak, megpróbáltak visszaváltani néhány karácsonyi ajándékot.
Egy kapualjban néhány illegális petárdaárús próbált kuncsaftokat vadászni. H. Kovács még soha nem használt petárdát vagy egyéb robbanószert. A katonaságtól is azért szerelték le, mert már akkor is az elsősegély dobozért rohant, ha eltalált egy lőlapot.

Azóta is fülébe csengett kiképző őrmesterének utolsó szavai: "HASRAAAAAAA..."
Most azonban annyira boldog volt (és valljuk be részeg is), hogy elhatározta vesz valamit szilveszterre. Valamit, amivel megünnepelheti anyósa elhatározását!

Belépett hát a kapualjba és szétnézett a kínálaton. A nájlonszatyrokba és sporttáskákba tömött tűzijáték kellékek kissé megrémítették.
- Nem veszélyes? Kérdezte az egyik borostás férfitól. - Dehogy Uram! Ezek a fejlett világ legmodernebb látványgerjesztő eszközei! Nézze csak. Van itt minden. Petárda, görögtűz, gyújtóbomba és taposóakna!
H. Kovácsnak ugyan rémlett, hogy a taposóaknát mintha nem kifejezetten ünnepi alkalmakkor vették volna használatba, ám nem volt ideje elgondolkodni ezen, mert a férfi közelebb hajolt és suttogni kezdett.
- Mivel látom, hogy az úr hozzáértő elárulom, hogy pont az ilyen igényes és tanult embereknek van félre téve egy szatyorral a speciális készletből! - Mondatait szorgos kacsintásokkal próbálta meg alátámasztani.
- Mutatok párat! - H. Kovácsot könyökénél fogva beljebb húzta a kapu alá és közben úgy tekintgetett körbe-körbe, mintha az angol koronázási ékszereket rejtegetné a koszos szatyorban.
- Tessék! Itt van például ez a hurka alakú. Fellövés után 200 méter magasan felrobban és kirajzolja a parlament sziluettjét, miközben stilizált főtt virslik potyognak alá. Az egészet mustárgáz átható füstje teszi kellemesebbé!
- Szép, szép... - Motyogta H. Kovács, mert nem értette a parlament és a virslik közti összefüggést.
- Vagy itt van ez a másik! Ez a rakéta Húszein arcképét vési az égre, eljáttsza az amerikai himnuszt és mielőtt kialszik, NATO logóval világítja be a várost!
Kovács összehúzott szemöldökét látva az eladó gyorsan előkapott egy lapos, kerek tárgyat.
- Ez uram a hónap slágere! Kilövés után kis Warumgartner figurák röpködnek a levegőben, egymilliárd forintos bankjegyekkel körbevéve! - H. Kovácsnak a név hallatán megindult az emésztése, így inkább gyorsan elterelte a szót.
- Köszönöm, de inkább valami hagyományosabbat szeretnék.
- Hmm...Uram! Maga tényleg szakértő! Nem tudom becsapni. - Szomorú arcot magára erőltetve szedett ki egy kis szürke papírdobozt a szatyorból. - Ez tényleg csak a VIP ügyfeleknek van fenntartva. Nézze. Ha meghúzza ezt a kis pöcköt, itt a rakéta végén, kirepül a gyújtófej.
Amikor felér a megfelelő magasságba, egy pipacsokkal körülvett sarló és kalapács jelenik meg az égen! Pompás látványosság!

Mivel H. Kovács nem egy igazi jellem, az eladó határozott fellépésének engedve hagyta a zsebébe gyömöszölni a kis papírdobozt és néhány petárdát.
- Harmincezer, ha más nem lesz!
- Harmincezer? - Nézett megrökönyödve a zugárúsra.
- Jahh drága uram, a szórakozásnak ára van!
Miután H. Kovács leszurkolta havi fizetésének felét, megkönnyebbülve hagyta el a kapubejárót.

Az egész szilveszter estét azzal töltötte, hogy áttanulmányozza a petárdák használati útmutatóját. Nem volt könnyű dolga, mert csak kínai és lengyel nyelvű tájékoztató volt mellékelve hozzájuk. Mivel H. Kovács (többek között) ezeket a nyelveket sem beszélte, így nem volt könyű dolga.
Három órányi lengyel szótár forgatás után sikerült elsajátítania az alapvető ismereteket. Eljött éjfél és H. Kovács remegő kézzel gyújtotta meg az első petárdát. Hatalmasat durrant. Miután eloltotta a nappalit néhány üveg pezsgővel, eszébe jutott, hogy nem ártana kinyitni az ablakot, mielőtt kidobja rajta a petárdát.
A következőnél már óvatosabb volt és sikerült az alatta lévő erkélyre pöccintenie a petárdát. Nagy durranással vágott szét néhány cserepet. Pár perc múlva elfogyott az összes petárdája és az alatta lakók cserepei is. "Most jön a nagy durranás!" H. Kovács örömmel gondolt anyósára, akinek a gépe épp ezekben a percekben fog elhúzni a házuk felett.

Mivel Özvegy Dagomárné szívből utálta az előző rendszert, így nagy elégtételt érzett, amikor kezébe vette a kis, szürke papírdobozt. "Ezzel fogok elbúcsúzni tőle!" Mosolygott magában.
Éppen elszált fölötte a repülőgép, amikor meghúzta a pöcköt. Nem történt semmi. H. Kovács idegesen húzta meg újra a pöcköt. Megint semmi. Most már dühös volt. Újra és újra meghúzta a kioldót, de semmi nem történt. Csüggedten nézte a szerkezetre felírt néhány szót. "Gyártó: Fővárosi Harisnyagyártó és Műláb kikészítő gyár"
H. Kovács így már mindent értett. Fogta kedvenc könyvét és beült a fűrdőszobába olvasni, mivel megint beindult a bélműködése.


"Aki szeret minket, szeressen. Aki nem szeret, annak szívét az Úr fordítsa felénk. Akinek pedig az Úr nem tudja felénk fordítani a szívét, legalább a bokáját fordítsa el, hogy felismerjük a bicegéséről!" - Keeping The Faith