H. Kovács ingerülten tűrte fel kabátja ujját. Az elmúlt 15 évben nem volt ilyen dühös, mint most. Akkor is csak azzal lehetett ennyire erősen felbosszantani, hogy egy bajnoki mérkőzésen, kedvenc csapatának a Dumaparti Vasszeg S.C. szakosztályának fenegyereke, Szlazány kettő hatalmas bombát lőtt saját kapujába, ám előző éjszakai kicsapongásából fennmaradt borpárlatos tekintetével ezt nem vette észre és harsányan ünnepeltetni kezdte magát. A Vasszeg SC a bajnokságot, H. Kovács pedig türelmét vesztette akkor. Később a bíróságon azt vallotta, hogy csak azért tépte ki a partjelző kezéből a zászlót, mert félt, hogy ököllel nagyobbat tudna ütni Szlazányra, aki így is nyolc napon túl gyógyult.
Most azonban nem foci volt, ami miatt Kovács méregbe gurult! Kivételesen egy tévéműsor bosszantotta fel oly mértékben, hogy erős kényszert érzett a vérontásra. A máskor oly szelíd ember, aki jóformán csak egyetlen hobbijának, a gombfelvarrásnak szentelte életét, most könnyek gyűltek a szemében a dühtől. H. Kovács „Gőzeke” (polgári nevén Konczár Alajos Géza) miatt vesztette el türelmét. Kovácsot nem érdekelte ugyan a bulvárhírek szennyes lelkivilága, de azért néha, titkon belenézett Gőzeke műsorába. A „zenészből lett shómen”, (ahogyan magát előszeretettel nevezte) legújabb magánszámaként gyermekeket fogadott örökbe. Nem is akárhogy! Maratoni örökbefogadást tervezett. Harminc percenként legalább egy gyermeket szeretett volna, mindezt úgy, hogy közben élő adásban mutatják őt az összes kereskedelmi csatornán, három teljes napon keresztül! Ami azonban igazán meglepő volt, hogy voltak szülők, akik önként ajánlották fel gyermeküket a „nemes” cél érdekében. Annak ellenére volt túljelentkezés, hogy először kizárták a 18 és 71 év közötti pályázókat, bár többen bizonygatták, hogy árvák és jó nyugdíjjal is rendelkeznek. Később Béla asszony (polgári nevén Háhn Johanna), Gőzeke nejének határozott tiltakozására, kizárták a 12 és 18 év közötti lányokat is. Indoklásul elmésen megjegyezte „Soha nem lehessen tudni!”
A végül megmaradt 870 jelentkezőt szigorú rostán (nem azon a nagy szeműn, hanem azon a kissebben) szitálták át. Minden jelentkező szüleitől erkölcsi bizonyítványt kértek. Akinek volt olyan, annak bizony mennie kellett.
Már csak néhány perc volt hátra, hogy elkezdődjön a műsor. H. Kovács szája habzott a dühtől. Érezte, hogy ez nem helyes, hogy tenni kéne valamit. Nem lehet egy gyermeket adni-venni. Még akkor sem, ha az ember híres geológus! Vagy genetikus! Ezt a két foglalkozást mindig összekeverte. Szóval nem helyes, gondolta magában, miközben egy újabb kispárnára varrta fel kényszeresen a negyvenharmadik gombot.
Végre elkezdődött a műsor. Gőzeke hihetetlen vehemenciával vetette bele magát a gyermek örökbefogadásba. H. Kovácsnak pedig egyre inkább gombóc nőtt a torkában, ahogy látta a „Gőzeke házat” és a benne sivalkodó népséget. Majd, mielőtt a végkifejlet bekövetkezett volna és újabb 144 gyermekkel gazdagodott volna a ház amúgy is eléggé eklektikus belső tere, Gőzeke szomorú arccal bejelentette, hogy az örökbefogadás bizonytalan ideig szünetel. „Ha egyszer Béla asszony ’aszongya, hogy nem, akkor nem! Elvégre én vagyok az úr a házban, vagy mi!?”
H. Kovács megkönnyebbülten engedte el kezei közül a gombokkal televarrt párnát. Mégiscsak van odafent valaki, hogy ezt megakadályozta. Ha Isten nem is ér mindig rá, de legalább az ORTT figyel odafentről…
H. Kovács és a kórházprivatizáció
2007.04.18. 19:28 Johnnie
H. Kovács egy reggel arra ébredt, hogy milyen jó is lenne, ha lenne egy saját kórháza.
Mivel reggelente már igen nagy nehézségek árán tudott csak felkelni ágyából, kezdődő derékpanaszai miatt,
ez igazán jó ötletnek tűnt.
Izgatottan öltözködött fel és szinte megrohanta az újságost, hogy minél előbb hozzájuthasson a Nemzetigazdagság kórházárverési mellékletéhez. Gyorsan átlapozott a szegényebb közkórházak listáján, mikor megakadt a szeme egy jó karban lévő, közepesen eladósodott intézményen.
A Dumai Központi és Kerületi Gondozóintézet keltette fel figyelmét. A hírdetésen hatalmas számokkal ki volt írva a telefonszám: 1-234-korhaz
Izgatottan rohant be munkahelyére, hogy még az elsők között lecsaphasson erre a jó befektetésnek igérkező kórházra.
Reszkető kezekkel pötyögte be a telefonszámot készülékébe. Legnagyobb örömére azonnal kicsengett a telefon és egy kellemes női hang szólt bele:
- Üdvözlöm! Ön az állami kórházprivatizációs és tejtermék forgalmazó szövettséget hívta. Kérem válasszon az alábbi pontok közül:
Tejtermékek eladása egyes gomb,
Tejtermékek felvásárlása kettes gomb,
Állami kórház privatizációja, hármas gomb.
tíííííííí. (H. Kovács lenyomta a hármas gombot)
Üdvözlöm! Ön a kórházprivatizációs menüben van jelenleg. Kérem válasszon az alábbi menüpontok közül:
Állami Kórház eladása, egyes gomb
Állami Kórház megvásárlása kettes gomb.
H. Kovács egy pillanatra elgondolkozott, majd megnyomta a kettes gombot. tííííííííí.
Kérem válasszon kórházat:
100 millió forint veszteség alatti kórház egyes gomb,
500 millió forint veszteség alatti kórház kettes gomb,
1 milliárd forint veszteség feletti kórház hármas gomb.
H. Kovács erősen elgondolkozott. Most vajon mit válasszon. Mivel a Dumai Központi és Kerületi Gondozóintézet költségvetését nem ismerte, így a nullás gombot lenyomva megvárta a kezelőt:
- Üdvözlöm! H. KOvács vagyok és szeretném privatizálni a Központi és kerületi gondozóintézetet.
- Biztos Ön abban, hogy megfelelő szakképzettséggel rendelkezik egy kórház vezetéséhez? - H. Kovács ezen elgondolkozott egy pillanatra, de miután 30 éve járt már rendszeresen kórházba, feljogosítva érezte magát, hogy kijelentse:
- Igen.
- Nagyszerű! Akkor térjünk a lényegre. A fent nevezett kórház egyenlege jelenleg 470 millió forint, minuszban. A kórházban dolgozók létszáma közel 600 fő, ebből 340 adminisztratív jellegű tevékenységet folytat. Az intézményben elvileg 470 beteget tudnak fogadni, de jelenleg csak 32 beteg fekszik az ágyakon, ez majdnem 0.027%-os...
- Bocsánat! - Vágott közbe H. Kovács, mert feltünt neki az alacsony beteglétszám - Csak 32 ágy van jelenleg kihasználva???
- Igen uram. Ez részben abból adódik, hogy a hatalmas adminisztrációs gárda másképp nem tudja igazolni munkáját, csak úgy, ha a betegeket folyamatosan átirányítják egyik osztályról a másikra, így igazából vannak olyan betegek, akik évek óta keringenek a kórház folyosóin, anélkül, hogy egyszer is ágyba kerülnének.
- Érdekes.
- Valóban! Érdekes, hogy még ezzel a számmal is sikerült a 10 legzsúfoltabb kórháza közé beverekednie magát az intézetnek!
- Hmm... És mennyibe kerülne, ha én meg szeretném venni a kórházat?
- Jelenleg van ugyan itt egy 1.2 milliárd forintos ajánlat, de nyitottak vagyunk bármilyen megoldásra. Ön mennyit tudna ajánlani?
- H. Kovács eltöprengett egy pillanatra, aztán arcátlanul az ügyintéző fülébe hadarta: - Kész vagyok minden pénzügyi erőforrásomat feláldozni a cél érdekében. Ez jelenleg közel 173.476 forint!
- Rendben uram! Öné a kórház. A szükséges papírokat postán kiküldjük és 8 napon belül át is veheti az intézetet. Nem kíván vásárolni esetleg egy kisméretű szakrendelőt mellé?
- Nem, köszönöm. Most elég lesz a kórház.
- Akkor sok sikert kívánok az üzemeltetéshez! Viszont hallásra.
- Köszönöm. Viszont hallásra
Mivel reggelente már igen nagy nehézségek árán tudott csak felkelni ágyából, kezdődő derékpanaszai miatt,
ez igazán jó ötletnek tűnt.
Izgatottan öltözködött fel és szinte megrohanta az újságost, hogy minél előbb hozzájuthasson a Nemzetigazdagság kórházárverési mellékletéhez. Gyorsan átlapozott a szegényebb közkórházak listáján, mikor megakadt a szeme egy jó karban lévő, közepesen eladósodott intézményen.
A Dumai Központi és Kerületi Gondozóintézet keltette fel figyelmét. A hírdetésen hatalmas számokkal ki volt írva a telefonszám: 1-234-korhaz
Izgatottan rohant be munkahelyére, hogy még az elsők között lecsaphasson erre a jó befektetésnek igérkező kórházra.
Reszkető kezekkel pötyögte be a telefonszámot készülékébe. Legnagyobb örömére azonnal kicsengett a telefon és egy kellemes női hang szólt bele:
- Üdvözlöm! Ön az állami kórházprivatizációs és tejtermék forgalmazó szövettséget hívta. Kérem válasszon az alábbi pontok közül:
Tejtermékek eladása egyes gomb,
Tejtermékek felvásárlása kettes gomb,
Állami kórház privatizációja, hármas gomb.
tíííííííí. (H. Kovács lenyomta a hármas gombot)
Üdvözlöm! Ön a kórházprivatizációs menüben van jelenleg. Kérem válasszon az alábbi menüpontok közül:
Állami Kórház eladása, egyes gomb
Állami Kórház megvásárlása kettes gomb.
H. Kovács egy pillanatra elgondolkozott, majd megnyomta a kettes gombot. tííííííííí.
Kérem válasszon kórházat:
100 millió forint veszteség alatti kórház egyes gomb,
500 millió forint veszteség alatti kórház kettes gomb,
1 milliárd forint veszteség feletti kórház hármas gomb.
H. Kovács erősen elgondolkozott. Most vajon mit válasszon. Mivel a Dumai Központi és Kerületi Gondozóintézet költségvetését nem ismerte, így a nullás gombot lenyomva megvárta a kezelőt:
- Üdvözlöm! H. KOvács vagyok és szeretném privatizálni a Központi és kerületi gondozóintézetet.
- Biztos Ön abban, hogy megfelelő szakképzettséggel rendelkezik egy kórház vezetéséhez? - H. Kovács ezen elgondolkozott egy pillanatra, de miután 30 éve járt már rendszeresen kórházba, feljogosítva érezte magát, hogy kijelentse:
- Igen.
- Nagyszerű! Akkor térjünk a lényegre. A fent nevezett kórház egyenlege jelenleg 470 millió forint, minuszban. A kórházban dolgozók létszáma közel 600 fő, ebből 340 adminisztratív jellegű tevékenységet folytat. Az intézményben elvileg 470 beteget tudnak fogadni, de jelenleg csak 32 beteg fekszik az ágyakon, ez majdnem 0.027%-os...
- Bocsánat! - Vágott közbe H. Kovács, mert feltünt neki az alacsony beteglétszám - Csak 32 ágy van jelenleg kihasználva???
- Igen uram. Ez részben abból adódik, hogy a hatalmas adminisztrációs gárda másképp nem tudja igazolni munkáját, csak úgy, ha a betegeket folyamatosan átirányítják egyik osztályról a másikra, így igazából vannak olyan betegek, akik évek óta keringenek a kórház folyosóin, anélkül, hogy egyszer is ágyba kerülnének.
- Érdekes.
- Valóban! Érdekes, hogy még ezzel a számmal is sikerült a 10 legzsúfoltabb kórháza közé beverekednie magát az intézetnek!
- Hmm... És mennyibe kerülne, ha én meg szeretném venni a kórházat?
- Jelenleg van ugyan itt egy 1.2 milliárd forintos ajánlat, de nyitottak vagyunk bármilyen megoldásra. Ön mennyit tudna ajánlani?
- H. Kovács eltöprengett egy pillanatra, aztán arcátlanul az ügyintéző fülébe hadarta: - Kész vagyok minden pénzügyi erőforrásomat feláldozni a cél érdekében. Ez jelenleg közel 173.476 forint!
- Rendben uram! Öné a kórház. A szükséges papírokat postán kiküldjük és 8 napon belül át is veheti az intézetet. Nem kíván vásárolni esetleg egy kisméretű szakrendelőt mellé?
- Nem, köszönöm. Most elég lesz a kórház.
- Akkor sok sikert kívánok az üzemeltetéshez! Viszont hallásra.
- Köszönöm. Viszont hallásra
Szólj hozzá!
H. Kovács szilvesztere
2007.04.18. 19:27 Johnnie
H. Kovács elgondolkodva vágott neki a téliesített belvárosnak. Agyműködését erősen befolyásolta az a hét deci házipálinka, amit kedvenc ex-anyósa diktált bele az ebéd elfogyasztása után. A válása óta nem érezte magát ilyen jól.
Anyósa most jelentette be, hogy Szimva földre utazik és soha többé nem akar visszatérni.
Kurukuru varázsló (a Duma jobb partján fekvő elit negyed felkapott sámánja) szerint Özvegy Dagomárnénak jót fog tenni a levegőváltozás. Rohamosan növekvő bajszát pajzs- és kardmirigy túltengésnek diagnosztizálta.
Bár H. Kovács szerint egy jó éles Wilkenson borotva megoldaná a problémát, véleményét megtartotta magának. Még a végén meggondolja magát Dagomárné és marad.
Ettől a lehetőségtől H. Kovácsnak végigborzongott a teste.
A Fő utcán végigsétálva belebotlott néhány ideges asszonyba, akik eszelős tempót diktálva maguknak, megpróbáltak visszaváltani néhány karácsonyi ajándékot.
Egy kapualjban néhány illegális petárdaárús próbált kuncsaftokat vadászni. H. Kovács még soha nem használt petárdát vagy egyéb robbanószert. A katonaságtól is azért szerelték le, mert már akkor is az elsősegély dobozért rohant, ha eltalált egy lőlapot.
Azóta is fülébe csengett kiképző őrmesterének utolsó szavai: "HASRAAAAAAA..."
Most azonban annyira boldog volt (és valljuk be részeg is), hogy elhatározta vesz valamit szilveszterre. Valamit, amivel megünnepelheti anyósa elhatározását!
Belépett hát a kapualjba és szétnézett a kínálaton. A nájlonszatyrokba és sporttáskákba tömött tűzijáték kellékek kissé megrémítették.
- Nem veszélyes? Kérdezte az egyik borostás férfitól. - Dehogy Uram! Ezek a fejlett világ legmodernebb látványgerjesztő eszközei! Nézze csak. Van itt minden. Petárda, görögtűz, gyújtóbomba és taposóakna!
H. Kovácsnak ugyan rémlett, hogy a taposóaknát mintha nem kifejezetten ünnepi alkalmakkor vették volna használatba, ám nem volt ideje elgondolkodni ezen, mert a férfi közelebb hajolt és suttogni kezdett.
- Mivel látom, hogy az úr hozzáértő elárulom, hogy pont az ilyen igényes és tanult embereknek van félre téve egy szatyorral a speciális készletből! - Mondatait szorgos kacsintásokkal próbálta meg alátámasztani.
- Mutatok párat! - H. Kovácsot könyökénél fogva beljebb húzta a kapu alá és közben úgy tekintgetett körbe-körbe, mintha az angol koronázási ékszereket rejtegetné a koszos szatyorban.
- Tessék! Itt van például ez a hurka alakú. Fellövés után 200 méter magasan felrobban és kirajzolja a parlament sziluettjét, miközben stilizált főtt virslik potyognak alá. Az egészet mustárgáz átható füstje teszi kellemesebbé!
- Szép, szép... - Motyogta H. Kovács, mert nem értette a parlament és a virslik közti összefüggést.
- Vagy itt van ez a másik! Ez a rakéta Húszein arcképét vési az égre, eljáttsza az amerikai himnuszt és mielőtt kialszik, NATO logóval világítja be a várost!
Kovács összehúzott szemöldökét látva az eladó gyorsan előkapott egy lapos, kerek tárgyat.
- Ez uram a hónap slágere! Kilövés után kis Warumgartner figurák röpködnek a levegőben, egymilliárd forintos bankjegyekkel körbevéve! - H. Kovácsnak a név hallatán megindult az emésztése, így inkább gyorsan elterelte a szót.
- Köszönöm, de inkább valami hagyományosabbat szeretnék.
- Hmm...Uram! Maga tényleg szakértő! Nem tudom becsapni. - Szomorú arcot magára erőltetve szedett ki egy kis szürke papírdobozt a szatyorból. - Ez tényleg csak a VIP ügyfeleknek van fenntartva. Nézze. Ha meghúzza ezt a kis pöcköt, itt a rakéta végén, kirepül a gyújtófej.
Amikor felér a megfelelő magasságba, egy pipacsokkal körülvett sarló és kalapács jelenik meg az égen! Pompás látványosság!
Mivel H. Kovács nem egy igazi jellem, az eladó határozott fellépésének engedve hagyta a zsebébe gyömöszölni a kis papírdobozt és néhány petárdát.
- Harmincezer, ha más nem lesz!
- Harmincezer? - Nézett megrökönyödve a zugárúsra.
- Jahh drága uram, a szórakozásnak ára van!
Miután H. Kovács leszurkolta havi fizetésének felét, megkönnyebbülve hagyta el a kapubejárót.
Anyósa most jelentette be, hogy Szimva földre utazik és soha többé nem akar visszatérni.
Kurukuru varázsló (a Duma jobb partján fekvő elit negyed felkapott sámánja) szerint Özvegy Dagomárnénak jót fog tenni a levegőváltozás. Rohamosan növekvő bajszát pajzs- és kardmirigy túltengésnek diagnosztizálta.
Bár H. Kovács szerint egy jó éles Wilkenson borotva megoldaná a problémát, véleményét megtartotta magának. Még a végén meggondolja magát Dagomárné és marad.
Ettől a lehetőségtől H. Kovácsnak végigborzongott a teste.
A Fő utcán végigsétálva belebotlott néhány ideges asszonyba, akik eszelős tempót diktálva maguknak, megpróbáltak visszaváltani néhány karácsonyi ajándékot.
Egy kapualjban néhány illegális petárdaárús próbált kuncsaftokat vadászni. H. Kovács még soha nem használt petárdát vagy egyéb robbanószert. A katonaságtól is azért szerelték le, mert már akkor is az elsősegély dobozért rohant, ha eltalált egy lőlapot.
Azóta is fülébe csengett kiképző őrmesterének utolsó szavai: "HASRAAAAAAA..."
Most azonban annyira boldog volt (és valljuk be részeg is), hogy elhatározta vesz valamit szilveszterre. Valamit, amivel megünnepelheti anyósa elhatározását!
Belépett hát a kapualjba és szétnézett a kínálaton. A nájlonszatyrokba és sporttáskákba tömött tűzijáték kellékek kissé megrémítették.
- Nem veszélyes? Kérdezte az egyik borostás férfitól. - Dehogy Uram! Ezek a fejlett világ legmodernebb látványgerjesztő eszközei! Nézze csak. Van itt minden. Petárda, görögtűz, gyújtóbomba és taposóakna!
H. Kovácsnak ugyan rémlett, hogy a taposóaknát mintha nem kifejezetten ünnepi alkalmakkor vették volna használatba, ám nem volt ideje elgondolkodni ezen, mert a férfi közelebb hajolt és suttogni kezdett.
- Mivel látom, hogy az úr hozzáértő elárulom, hogy pont az ilyen igényes és tanult embereknek van félre téve egy szatyorral a speciális készletből! - Mondatait szorgos kacsintásokkal próbálta meg alátámasztani.
- Mutatok párat! - H. Kovácsot könyökénél fogva beljebb húzta a kapu alá és közben úgy tekintgetett körbe-körbe, mintha az angol koronázási ékszereket rejtegetné a koszos szatyorban.
- Tessék! Itt van például ez a hurka alakú. Fellövés után 200 méter magasan felrobban és kirajzolja a parlament sziluettjét, miközben stilizált főtt virslik potyognak alá. Az egészet mustárgáz átható füstje teszi kellemesebbé!
- Szép, szép... - Motyogta H. Kovács, mert nem értette a parlament és a virslik közti összefüggést.
- Vagy itt van ez a másik! Ez a rakéta Húszein arcképét vési az égre, eljáttsza az amerikai himnuszt és mielőtt kialszik, NATO logóval világítja be a várost!
Kovács összehúzott szemöldökét látva az eladó gyorsan előkapott egy lapos, kerek tárgyat.
- Ez uram a hónap slágere! Kilövés után kis Warumgartner figurák röpködnek a levegőben, egymilliárd forintos bankjegyekkel körbevéve! - H. Kovácsnak a név hallatán megindult az emésztése, így inkább gyorsan elterelte a szót.
- Köszönöm, de inkább valami hagyományosabbat szeretnék.
- Hmm...Uram! Maga tényleg szakértő! Nem tudom becsapni. - Szomorú arcot magára erőltetve szedett ki egy kis szürke papírdobozt a szatyorból. - Ez tényleg csak a VIP ügyfeleknek van fenntartva. Nézze. Ha meghúzza ezt a kis pöcköt, itt a rakéta végén, kirepül a gyújtófej.
Amikor felér a megfelelő magasságba, egy pipacsokkal körülvett sarló és kalapács jelenik meg az égen! Pompás látványosság!
Mivel H. Kovács nem egy igazi jellem, az eladó határozott fellépésének engedve hagyta a zsebébe gyömöszölni a kis papírdobozt és néhány petárdát.
- Harmincezer, ha más nem lesz!
- Harmincezer? - Nézett megrökönyödve a zugárúsra.
- Jahh drága uram, a szórakozásnak ára van!
Miután H. Kovács leszurkolta havi fizetésének felét, megkönnyebbülve hagyta el a kapubejárót.
Az egész szilveszter estét azzal töltötte, hogy áttanulmányozza a petárdák használati útmutatóját. Nem volt könnyű dolga, mert csak kínai és lengyel nyelvű tájékoztató volt mellékelve hozzájuk. Mivel H. Kovács (többek között) ezeket a nyelveket sem beszélte, így nem volt könyű dolga.
Három órányi lengyel szótár forgatás után sikerült elsajátítania az alapvető ismereteket. Eljött éjfél és H. Kovács remegő kézzel gyújtotta meg az első petárdát. Hatalmasat durrant. Miután eloltotta a nappalit néhány üveg pezsgővel, eszébe jutott, hogy nem ártana kinyitni az ablakot, mielőtt kidobja rajta a petárdát.
A következőnél már óvatosabb volt és sikerült az alatta lévő erkélyre pöccintenie a petárdát. Nagy durranással vágott szét néhány cserepet. Pár perc múlva elfogyott az összes petárdája és az alatta lakók cserepei is. "Most jön a nagy durranás!" H. Kovács örömmel gondolt anyósára, akinek a gépe épp ezekben a percekben fog elhúzni a házuk felett.
Mivel Özvegy Dagomárné szívből utálta az előző rendszert, így nagy elégtételt érzett, amikor kezébe vette a kis, szürke papírdobozt. "Ezzel fogok elbúcsúzni tőle!" Mosolygott magában.
Éppen elszált fölötte a repülőgép, amikor meghúzta a pöcköt. Nem történt semmi. H. Kovács idegesen húzta meg újra a pöcköt. Megint semmi. Most már dühös volt. Újra és újra meghúzta a kioldót, de semmi nem történt. Csüggedten nézte a szerkezetre felírt néhány szót. "Gyártó: Fővárosi Harisnyagyártó és Műláb kikészítő gyár"
H. Kovács így már mindent értett. Fogta kedvenc könyvét és beült a fűrdőszobába olvasni, mivel megint beindult a bélműködése.
"Aki szeret minket, szeressen. Aki nem szeret, annak szívét az Úr fordítsa felénk. Akinek pedig az Úr nem tudja felénk fordítani a szívét, legalább a bokáját fordítsa el, hogy felismerjük a bicegéséről!" - Keeping The Faith
Három órányi lengyel szótár forgatás után sikerült elsajátítania az alapvető ismereteket. Eljött éjfél és H. Kovács remegő kézzel gyújtotta meg az első petárdát. Hatalmasat durrant. Miután eloltotta a nappalit néhány üveg pezsgővel, eszébe jutott, hogy nem ártana kinyitni az ablakot, mielőtt kidobja rajta a petárdát.
A következőnél már óvatosabb volt és sikerült az alatta lévő erkélyre pöccintenie a petárdát. Nagy durranással vágott szét néhány cserepet. Pár perc múlva elfogyott az összes petárdája és az alatta lakók cserepei is. "Most jön a nagy durranás!" H. Kovács örömmel gondolt anyósára, akinek a gépe épp ezekben a percekben fog elhúzni a házuk felett.
Mivel Özvegy Dagomárné szívből utálta az előző rendszert, így nagy elégtételt érzett, amikor kezébe vette a kis, szürke papírdobozt. "Ezzel fogok elbúcsúzni tőle!" Mosolygott magában.
Éppen elszált fölötte a repülőgép, amikor meghúzta a pöcköt. Nem történt semmi. H. Kovács idegesen húzta meg újra a pöcköt. Megint semmi. Most már dühös volt. Újra és újra meghúzta a kioldót, de semmi nem történt. Csüggedten nézte a szerkezetre felírt néhány szót. "Gyártó: Fővárosi Harisnyagyártó és Műláb kikészítő gyár"
H. Kovács így már mindent értett. Fogta kedvenc könyvét és beült a fűrdőszobába olvasni, mivel megint beindult a bélműködése.
"Aki szeret minket, szeressen. Aki nem szeret, annak szívét az Úr fordítsa felénk. Akinek pedig az Úr nem tudja felénk fordítani a szívét, legalább a bokáját fordítsa el, hogy felismerjük a bicegéséről!" - Keeping The Faith
