H. Kovács újra támad

H. Kovács elindult, hogy (mint minden reggel) ma is felvegye a harcot szigorú főnökével a Fővárosi Harisnyagyártó és Műláb kikészítő gyárban. H. Kovács ismét megpróbálta beverekedni magát a 6-os villamos belsejébe, de ez (mint az elmúlt 27 évben mindíg) most is kudarcba fulladt.

Hóna alatt gyűrődött a Nemzetigazdagság aznapi száma. A körülmények miatt eszébe sem jutott, hogy nekiálljon olvasni, hiszen néhány nyugdíjjas, sanda tekintettel méregette, hátha egy pillanatra ellankad figyelme és szabadon hagy egy pár centis helyet, ahová piros-kék csíkos szatyraikat rögtön ledobhatnák, nagy sóhajtozás közepette. H. Kovács profi volt. A Duma híd bal partjára megérkezve ördöngős testcsellel lefordult egy tini degeszre tömött hátizsákjáról és máris ledolgozta magát a villamosról. Mikor beért munkahelyére, jól eső érzéssel döntötte le torkán a háromszoros aromával dúsított kávékeveréket. A forró lötty még le sem ért a gyomrába, máris érezte a jótékony hascsikarás első jeleit. Gyors léptekkel megindult a mellékhelyiség felé, ahol általában munkaidejének nagy részét töltötte. Az évek és a rutin szülte leleményességgel felvértezve kitette a "Javítás alatt" táblát a WC ajtajára, majd miután elhelyezkedett, kinyitotta az újságot.

Az első oldalon gazdasági cikkekből szemezgetett, de gyorsan elunta, mert ezekből egy árva szót sem értett. A sportrovathoz lapozott. Ez mindíg megnyugtatta háborgó gyomrát. H. Kovács szerette a sportot és szakértőnek tekintette magát ezekben az ügyekben.
Fiatal korában az olimpiai csapat előválogatójának vígaszágán majdnem bekerült a férfi fülbelövő csapatba. Sajnos a Karakószörcsvámi 7. osztályban játtszó Villenbauer megóvta az utolsó belövését, arra hivatkozva, hogy az alany nő volt, nem pedig férfi. Kovács hiába bizonygatta a sportbizottságnak, hogy nem tudott az alany neméről, hiszen Ő csak a fülét nézte, a bizottság kedvezőtlen itéletet hozott rá nézve. Ekkor fordult el az aktív élsporttól és az ékszerektől. Később azonban megbékélt sorsával és minden sporteseményt szakértői szemmel vizsgált.

A sportrovat első oldalán azonban hosszú élettapasztalata ellenére megdöbbent. Warumgartner a Májnárdi versenyzője lesz jövőre! Hogyan?! Tette fel magának a kérdést. Megpróbálta felidézni magában Warumgartner nevét. Homályos elképzelései voltak ugyan arról, hogy talán a Formula 3000 vagy talán 2000-ben volt egy ilyen nevű versenyző, de annyira nem volt sikeres, hogy azt is csodálatra méltónak tartotta volna, ha az autóversenyek csúcsának tekintett sorozaton akár csak hot-dog árusként is részt vehet.

H. Kovács gyorsan tovább olvasta a cikket, hátha kiderül, hogy egy titkos laboratóriumban érlelt tehettségről van szó, aki valamilyen katonai kisérletsorozat eddig rejtegetett alanya. Olvasott és közben ingatta a fejét. Nem. Nem stimmel. Valami itt nem kerek. Előre lapozott, hogy elolvassa a dátumot. December 22. Nem április elseje.
Ahogy forgatta az újságot, megakadt a szeme a belpolitikai oldalakon. Az általa kimondhatatlan nevűnek ítélt sportminiszter nyilatkozata volt olvasható. A miniszter arról beszélt, hogy milyen anyagi vonzatai vannak a versenyző bejuttatásának a sorozatba. H. Kovács lassan mindent megértett. Országimázs, befektetés, reklám. Most már világos volt minden.
H. Kovácsot gondolataiból a műszak végét jelző csengő térítette magához. Ingatta picit a fejét, aztán észrevette, hogy megint elfelejtett magával papírt hozni. Na, nem baj. A belpolitikát már úgyis kiolvasta...


"Ne azt kérdezd, hogy a Forma 1 mit tehet érted! Inkább azt kérdezd, hogy Te mit tehetsz a Forma 1-ért!" - (A kimondhatatlan nevű Sportminiszter szavai...)


"Kovács László külügyminiszter szerint megtérülő befektetés lesz Baumgartner Zsoltnak a Forma-1-es versenysorozatban való jövő évi támogatása. Véleménye szerint inkább ilyenbe fektessen a kormány, mint olyan filmekbe, melyeken a kormány vezető tagjai kolbászt töltenek." - Forrás: Index.hu - 2003 nyara

H. Kovács este hétkor leült egy kiló csipszel és némi sörrel a tv elé. Tudta, hogy ma lesz a nagy küzdelem, így gyorsan elhelyezkedett, nehogy lemaradjon valamiről.

A két ringsegéd előkészítette a terepet. Komor tekintettel felmérték a helyszínt. A küzdő felek már a helyükön voltak. Mindketten megpróbáltak nyugodtak maradni, de már a mérlegelésen is látszott, hogy elszántak és felkészültek. És egymás vérét akarják venni. A szpíker közben elkezdte felkonferálni a mérkőzést:

- Köszöntöm ma este a kedves nézőket! Ma a tét nem kevesebb, mint a Magyarország Box Promotion 4 éves bajnoki öve! És akik megküzdenek ezért! A jelenlegi bajnok! A titokban mutogató! Aki legény a gáton! A piros sarokban Gyalcsáááány "Veszettkutyaaa" Fernandoooo! Kihívója a korábbi bajnok, aki mindent megtesz a népszerűségért! A méltán hírhedt és acélos tekintetű! A narancs sarokban, Urbááááááán "Győznifogooook" Vendeeeeel! Most pedig felkérem a bíró urat, hogy ismertesse a szabályokat!

A bíró pulpitusa mögül, komoly arcal nézett a két ellenfélre.
- Tudom, hogy mindenki izgatottan várja már a nagy eseményt, de előtte gyorsan a szabályok! Tilos könyökölni! Tilos egymás vagyontárgyainak vagy családi kapcsolatainak firtatása! Tilos plakátok mutogatása, vagy azok átrajzolása, különös tekintettel a Hitler bajuszra! Tiszta küzdelmet szeretnék látni! BOX!

A két ellenfél, egymás vállának feszülve próbált meg minél jobb pozíciót felvenni. Az első menetben még kissé zavarta őket a gong. Felváltva vittek be egymásnak ütéseket. A bírónak nem sok dolga akadt, de azért láthatóan résen volt és a legcsekélyebb szabályszegésre is odafigyelt. Először Gyalcsány támadott! Egy jól irányzott dicséretet küldött az ország lakossága felé, amit néhányan mosolyogva, néhányan pedig hörögve fogadtak. Ezek után Urbán vette át a kezdeményezést és megpróbált fogást találni ellenfelén, aki remekbeszabott Armani öltönyében rendíthetetlennek tűnt. A milliárdok elsikkasztására tett célzások úgy peregtek le róla, mint őszi légy a bezárt ablakról. Minden adandó alkalmat kihasznált, hogy apró szúrásokkal gyengítse ellenfele érveit. Urbán személyeskedése majdnem rossz irányba terelte a harcot, de a bíró (bár néha belezavarodott mondandójába) résen volt és közbelépett.

A hosszas frázispufogtatások és valótlan állítások után kezdett kifulladni a vita. A nézők egy része elkezdett mocorogni, voltak, akik füttyel próbálták meg felrázni a küzdőket.

A küzdelem végén a szpíker újra figyelmeztette nézőit:
- A szigorú szabályok szerint a nézők dönthetik el, hogy ki lesz a győztes, aki a következő négy évben birtokolhatja az ország övét! Kérem szavazzanak! Békés estét mindenkinek!

H. Kovács csalódottan kapcsolta ki a tévét. Már megint egy jól beharangozott médiaesemény volt. Sportszerűség? Jakérem... ahhoz sportolókra lenne szükség, nem politikusokra.

H. Kovács zúgó fejjel befeküdt az ágyába és mielőtt elaludt elhatározta, megint pénzfeldobással fog szavazni. Jobb ötlete ugyanis nem volt.

----

"Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor között az elmaradt kézfogás után is feszült maradt a hangulat. A vita első fordulójában mindketten kijátszották az árvízkártyát, később elhatárolódtak a panelprolizástól." Forrás: Index.hu - 2006.04.05

 

 

 

H. Kovácson végigfutott a langyos, tavaszi éjszaka fuvallata. A kihalt utcákon csak a sötétség, néhány kóbor kutya, pár szerelmes és egy komplett huligáncsapat verte fel a csendet. Ahogy végigsétált az áradó Duma folyó partja mellett húzódó kis utcákon, lassan elhalt mögötte minden zaj. Kicsit kezdett fázni, ezért megfordult, hogy hazasétáljon. Alig tett meg néhány lépést, amikor zajt hallott maga mögül. Visszafordult hát, hogy megnézze mi az. Az utcában parkoló autók között egy fejet látott felbukkanni egy pillanatra. A fejhez valószinűleg test is tartozott, de azt nem látta, mivel az alak térdelt.

H. Kovácsban feltámadt a vadászösztön. Tudta, hogy itt csak valami gaz rablóról lehet szó, aki éppen dísztárcsagyűjteményét akarja gyarapítani. Lelki szemei előtt megjelent a Bikk címlapja, melyen öles betűkkel ez ált "H. Kovács a HŐS elfogta minden idők legkíméletlenebb dísztárcsa és alumínium kilincs tolvaját!". Pár pillanatra elábrándozott ezen. Szinte már érezte hátán ismerősei égető pillantását, ahogy azt suttogják egymásnak irigykedve: "Nem is hittem volna, hogy ennyire kemény ember! Biztos munkásőr is volt!".

A kibontakozó képet a térdeplő alak halk szusszanása törte szét. H. Kovács egy gazella szökkenését utánozva vetette át magát néhány megszáradt kutyaszaron. Pontosan a sötét alak mögött érve földet.

- Hohó! - Kiáltotta H. Kovács.
- Jajj! Lebuktam! - Kiáltotta az árny.

Az elmés eszmecserének ezzel vége is lett volna, ha a térdeplő figurának sikerül felugrania és egérutat nyernie a fölé magasodó H. Kovács elől. Azonban nem így történt, mivel a ravasz bűnelkövető egy méretes gumicsőbe gabalyodva hanyattesett, így esélye sem volt menekülni. Inkább megadóan felemelte karjait és esdekelve megszólalt:

- Én tényleg nem akartam ezt, de...a megélhetés. Az vitt engem erre!
- Ööö...napersze! Mind ezt mondja! - Nézett rá haragosan H. Kovács
- De, higgye el uram, tényleg így van! Én nem akartam adót csalni! De, nekem gyerekeim vannak! Értsen meg kérem!
- Szóval adót is csalt?! Maga igazán remek fogás! Nem elég, hogy itt a sötétben ólálkodva lopja mások benzinét, még az államháztartás deficitjét is galád módon növeli! Biztos vagyok benne, hogy napközben meg segélyért áll sorba!
- Ezt kikérem magamnak! Tisztességes dolgozó ember vagyok. Azon kívül pedig nem leszívtam a benzint, hanem beletöltöttem! - H. Kovács hirtelen zavarba jött. Normális körülmények között persze nem hitt volna egy szót sem az egészből, de a férfit jobban megnézve nem látszott tolvajnak. Fekete, jól szabott öltönyt viselt, hozzá illő selyemnyakkendőt és felöltőt. Rimánkodó kezén pedig drága óra és pecsétgyűrű villant meg.
- Akkor, mégis miért lopakodik itt az éj leple alatt, mint egy tolvaj? És miért mondta, hogy adócsaló!? Mégiscsak vaj van a maga füle mögött!
- Ha vaj lenne... de, sajnos benzin van. Higgye el, nem is olyan egyszerű gumicsövön keresztül benzint tölteni egy autóba! Komoly szakértelmet igényel a dolog. Nekem sajnos ez még nincs meg, mert csak pár napja csinálom. Azért is tudott ilyen könnyen elkapni. A kérdéséhez visszatérve a benzin a fülem mögött...nos...valóban nem teljesen legális, amit csinálok. A benzin költséget ugyanis leírhatom az adómból, miközben jótékonyságot is folytatok, ami szintén járulékcsökkentő. Nekem viszont nincs autóm, így kénytelen vagyok az éj leple alatt megszabadulni a napközben kannába vásárolt üzemanyagomtól. Két napja tankolom a szomszédaim autóit, de sajnos mára már mind telelett, így kénytelen voltam ezt az utcát kiszemelni a célra. Pechemre, mert maga most elkapott. - A férfi kókadtan engedte maga mellé karjait, mint aki már lemondott róla, hogy valaha viszontlátja gyermekeit.

H. Kovács megsajnálta. Annak ellenére, hogy a társadalmi rend eme veszélyes ellenségét tartotta sakkban egy szál gumicsővel, érezte, hogy nem lenne helyes most rendőrért kiáltani.
- Ember! Miért nem adta inkább el a benzint! Akkor még kereshetett is volna rajta jócskán!
- Node kérem! Egy dolog az adócsalás és más dolog a jövedéki termékek hamisítása! - Mondta sértődötten a férfi. - H. Kovács nem értette a kettő közti különbséget, de félt, hogy elveszti tekintélyét, ha beismeri. Így inkább kihúzta magát, még egy szúrós pillantást vetett a férfira, majd megszólalt:
- Most az egyszer elnézem a dolgot! Többet ne csináljon ilyet, mert az egyrészt nem szép dolog, másrészt veszélyes is. Most pedig ellépni! - Munkásőri pályafutásának egyetlen parancsszavával küldte haza a kis embert, aki hálás arccal felpattant és már el is tűnt az utca végén.

H. Kovács pedig elégedetten szippantott a benzinszagú éjszakába, ahogy elindult hazafelé a huligáncsapat megnyugtató üvöltözése közepette...


---
"Köszönetemet szeretném kifejezni annak az elkövetőnek, aki éjjel leszívta autómból a benzint, ezzel is megakadályozva, hogy közlekedési baleset áldozata legyek, illetve a környezeti károk okozásában se tudjak részt venni a mai napon. Köszönöm és remélem, hogy legközelebb megkínálhatom egy szál cigarettával a cselekménye után. - Johnnie"