H. Kovácson végigfutott a langyos, tavaszi éjszaka fuvallata. A kihalt utcákon csak a sötétség, néhány kóbor kutya, pár szerelmes és egy komplett huligáncsapat verte fel a csendet. Ahogy végigsétált az áradó Duma folyó partja mellett húzódó kis utcákon, lassan elhalt mögötte minden zaj. Kicsit kezdett fázni, ezért megfordult, hogy hazasétáljon. Alig tett meg néhány lépést, amikor zajt hallott maga mögül. Visszafordult hát, hogy megnézze mi az. Az utcában parkoló autók között egy fejet látott felbukkanni egy pillanatra. A fejhez valószinűleg test is tartozott, de azt nem látta, mivel az alak térdelt.
H. Kovácsban feltámadt a vadászösztön. Tudta, hogy itt csak valami gaz rablóról lehet szó, aki éppen dísztárcsagyűjteményét akarja gyarapítani. Lelki szemei előtt megjelent a Bikk címlapja, melyen öles betűkkel ez ált "H. Kovács a HŐS elfogta minden idők legkíméletlenebb dísztárcsa és alumínium kilincs tolvaját!". Pár pillanatra elábrándozott ezen. Szinte már érezte hátán ismerősei égető pillantását, ahogy azt suttogják egymásnak irigykedve: "Nem is hittem volna, hogy ennyire kemény ember! Biztos munkásőr is volt!".
A kibontakozó képet a térdeplő alak halk szusszanása törte szét. H. Kovács egy gazella szökkenését utánozva vetette át magát néhány megszáradt kutyaszaron. Pontosan a sötét alak mögött érve földet.
- Hohó! - Kiáltotta H. Kovács.
- Jajj! Lebuktam! - Kiáltotta az árny.
Az elmés eszmecserének ezzel vége is lett volna, ha a térdeplő figurának sikerül felugrania és egérutat nyernie a fölé magasodó H. Kovács elől. Azonban nem így történt, mivel a ravasz bűnelkövető egy méretes gumicsőbe gabalyodva hanyattesett, így esélye sem volt menekülni. Inkább megadóan felemelte karjait és esdekelve megszólalt:
- Én tényleg nem akartam ezt, de...a megélhetés. Az vitt engem erre!
- Ööö...napersze! Mind ezt mondja! - Nézett rá haragosan H. Kovács
- De, higgye el uram, tényleg így van! Én nem akartam adót csalni! De, nekem gyerekeim vannak! Értsen meg kérem!
- Szóval adót is csalt?! Maga igazán remek fogás! Nem elég, hogy itt a sötétben ólálkodva lopja mások benzinét, még az államháztartás deficitjét is galád módon növeli! Biztos vagyok benne, hogy napközben meg segélyért áll sorba!
- Ezt kikérem magamnak! Tisztességes dolgozó ember vagyok. Azon kívül pedig nem leszívtam a benzint, hanem beletöltöttem! - H. Kovács hirtelen zavarba jött. Normális körülmények között persze nem hitt volna egy szót sem az egészből, de a férfit jobban megnézve nem látszott tolvajnak. Fekete, jól szabott öltönyt viselt, hozzá illő selyemnyakkendőt és felöltőt. Rimánkodó kezén pedig drága óra és pecsétgyűrű villant meg.
- Akkor, mégis miért lopakodik itt az éj leple alatt, mint egy tolvaj? És miért mondta, hogy adócsaló!? Mégiscsak vaj van a maga füle mögött!
- Ha vaj lenne... de, sajnos benzin van. Higgye el, nem is olyan egyszerű gumicsövön keresztül benzint tölteni egy autóba! Komoly szakértelmet igényel a dolog. Nekem sajnos ez még nincs meg, mert csak pár napja csinálom. Azért is tudott ilyen könnyen elkapni. A kérdéséhez visszatérve a benzin a fülem mögött...nos...valóban nem teljesen legális, amit csinálok. A benzin költséget ugyanis leírhatom az adómból, miközben jótékonyságot is folytatok, ami szintén járulékcsökkentő. Nekem viszont nincs autóm, így kénytelen vagyok az éj leple alatt megszabadulni a napközben kannába vásárolt üzemanyagomtól. Két napja tankolom a szomszédaim autóit, de sajnos mára már mind telelett, így kénytelen voltam ezt az utcát kiszemelni a célra. Pechemre, mert maga most elkapott. - A férfi kókadtan engedte maga mellé karjait, mint aki már lemondott róla, hogy valaha viszontlátja gyermekeit.
H. Kovács megsajnálta. Annak ellenére, hogy a társadalmi rend eme veszélyes ellenségét tartotta sakkban egy szál gumicsővel, érezte, hogy nem lenne helyes most rendőrért kiáltani.
- Ember! Miért nem adta inkább el a benzint! Akkor még kereshetett is volna rajta jócskán!
- Node kérem! Egy dolog az adócsalás és más dolog a jövedéki termékek hamisítása! - Mondta sértődötten a férfi. - H. Kovács nem értette a kettő közti különbséget, de félt, hogy elveszti tekintélyét, ha beismeri. Így inkább kihúzta magát, még egy szúrós pillantást vetett a férfira, majd megszólalt:
- Most az egyszer elnézem a dolgot! Többet ne csináljon ilyet, mert az egyrészt nem szép dolog, másrészt veszélyes is. Most pedig ellépni! - Munkásőri pályafutásának egyetlen parancsszavával küldte haza a kis embert, aki hálás arccal felpattant és már el is tűnt az utca végén.
H. Kovács pedig elégedetten szippantott a benzinszagú éjszakába, ahogy elindult hazafelé a huligáncsapat megnyugtató üvöltözése közepette...
---
"Köszönetemet szeretném kifejezni annak az elkövetőnek, aki éjjel leszívta autómból a benzint, ezzel is megakadályozva, hogy közlekedési baleset áldozata legyek, illetve a környezeti károk okozásában se tudjak részt venni a mai napon. Köszönöm és remélem, hogy legközelebb megkínálhatom egy szál cigarettával a cselekménye után. - Johnnie"
H. Kovácsban feltámadt a vadászösztön. Tudta, hogy itt csak valami gaz rablóról lehet szó, aki éppen dísztárcsagyűjteményét akarja gyarapítani. Lelki szemei előtt megjelent a Bikk címlapja, melyen öles betűkkel ez ált "H. Kovács a HŐS elfogta minden idők legkíméletlenebb dísztárcsa és alumínium kilincs tolvaját!". Pár pillanatra elábrándozott ezen. Szinte már érezte hátán ismerősei égető pillantását, ahogy azt suttogják egymásnak irigykedve: "Nem is hittem volna, hogy ennyire kemény ember! Biztos munkásőr is volt!".
A kibontakozó képet a térdeplő alak halk szusszanása törte szét. H. Kovács egy gazella szökkenését utánozva vetette át magát néhány megszáradt kutyaszaron. Pontosan a sötét alak mögött érve földet.
- Hohó! - Kiáltotta H. Kovács.
- Jajj! Lebuktam! - Kiáltotta az árny.
Az elmés eszmecserének ezzel vége is lett volna, ha a térdeplő figurának sikerül felugrania és egérutat nyernie a fölé magasodó H. Kovács elől. Azonban nem így történt, mivel a ravasz bűnelkövető egy méretes gumicsőbe gabalyodva hanyattesett, így esélye sem volt menekülni. Inkább megadóan felemelte karjait és esdekelve megszólalt:
- Én tényleg nem akartam ezt, de...a megélhetés. Az vitt engem erre!
- Ööö...napersze! Mind ezt mondja! - Nézett rá haragosan H. Kovács
- De, higgye el uram, tényleg így van! Én nem akartam adót csalni! De, nekem gyerekeim vannak! Értsen meg kérem!
- Szóval adót is csalt?! Maga igazán remek fogás! Nem elég, hogy itt a sötétben ólálkodva lopja mások benzinét, még az államháztartás deficitjét is galád módon növeli! Biztos vagyok benne, hogy napközben meg segélyért áll sorba!
- Ezt kikérem magamnak! Tisztességes dolgozó ember vagyok. Azon kívül pedig nem leszívtam a benzint, hanem beletöltöttem! - H. Kovács hirtelen zavarba jött. Normális körülmények között persze nem hitt volna egy szót sem az egészből, de a férfit jobban megnézve nem látszott tolvajnak. Fekete, jól szabott öltönyt viselt, hozzá illő selyemnyakkendőt és felöltőt. Rimánkodó kezén pedig drága óra és pecsétgyűrű villant meg.
- Akkor, mégis miért lopakodik itt az éj leple alatt, mint egy tolvaj? És miért mondta, hogy adócsaló!? Mégiscsak vaj van a maga füle mögött!
- Ha vaj lenne... de, sajnos benzin van. Higgye el, nem is olyan egyszerű gumicsövön keresztül benzint tölteni egy autóba! Komoly szakértelmet igényel a dolog. Nekem sajnos ez még nincs meg, mert csak pár napja csinálom. Azért is tudott ilyen könnyen elkapni. A kérdéséhez visszatérve a benzin a fülem mögött...nos...valóban nem teljesen legális, amit csinálok. A benzin költséget ugyanis leírhatom az adómból, miközben jótékonyságot is folytatok, ami szintén járulékcsökkentő. Nekem viszont nincs autóm, így kénytelen vagyok az éj leple alatt megszabadulni a napközben kannába vásárolt üzemanyagomtól. Két napja tankolom a szomszédaim autóit, de sajnos mára már mind telelett, így kénytelen voltam ezt az utcát kiszemelni a célra. Pechemre, mert maga most elkapott. - A férfi kókadtan engedte maga mellé karjait, mint aki már lemondott róla, hogy valaha viszontlátja gyermekeit.
H. Kovács megsajnálta. Annak ellenére, hogy a társadalmi rend eme veszélyes ellenségét tartotta sakkban egy szál gumicsővel, érezte, hogy nem lenne helyes most rendőrért kiáltani.
- Ember! Miért nem adta inkább el a benzint! Akkor még kereshetett is volna rajta jócskán!
- Node kérem! Egy dolog az adócsalás és más dolog a jövedéki termékek hamisítása! - Mondta sértődötten a férfi. - H. Kovács nem értette a kettő közti különbséget, de félt, hogy elveszti tekintélyét, ha beismeri. Így inkább kihúzta magát, még egy szúrós pillantást vetett a férfira, majd megszólalt:
- Most az egyszer elnézem a dolgot! Többet ne csináljon ilyet, mert az egyrészt nem szép dolog, másrészt veszélyes is. Most pedig ellépni! - Munkásőri pályafutásának egyetlen parancsszavával küldte haza a kis embert, aki hálás arccal felpattant és már el is tűnt az utca végén.
H. Kovács pedig elégedetten szippantott a benzinszagú éjszakába, ahogy elindult hazafelé a huligáncsapat megnyugtató üvöltözése közepette...
---
"Köszönetemet szeretném kifejezni annak az elkövetőnek, aki éjjel leszívta autómból a benzint, ezzel is megakadályozva, hogy közlekedési baleset áldozata legyek, illetve a környezeti károk okozásában se tudjak részt venni a mai napon. Köszönöm és remélem, hogy legközelebb megkínálhatom egy szál cigarettával a cselekménye után. - Johnnie"
